Multilingual Folk Tale Database


Der Wolf und die sieben jungen Geisslein (Jacob & Wilhelm Grimm)

A farkas és a kecskollók A farkas és a kecskollók
Benedek Elek Benedek Elek
Hungarian Hungarian
Volt egyszer egy öreg kecske s annak hét kicsi kecskollója. Volt egyszer egy öreg kecske s annak hét kicsi kecskollója.
Szerette az öreg kecske az ő fiait, hát hogyne szerette volna. Szerette az öreg kecske az ő fiait, hát hogyne szerette volna.
Mindig velük volt, egy pillanatra sem hagyta el, nehogy valami bajuk essék, egyszer azonban elfogyott a füvecske, ettek volna s nem volt mit: az öreg kecskének ki kellett menni a rétre fűért. Mindig velük volt, egy pillanatra sem hagyta el, nehogy valami bajuk essék, egyszer azonban elfogyott a füvecske, ettek volna s nem volt mit: az öreg kecskének ki kellett menni a rétre fűért.
De minekelőtte útnak indult volna, ugyancsak a szívére kötötte a hét kecskollónak: – Halljátok-e, én most elmegyek a rétre, de vigyázzatok, nehogy beeresszétek a farkast, ha ide vetődik, mert bizony mondom, szőröstől, bőröstől felfal. De minekelőtte útnak indult volna, ugyancsak a szívére kötötte a hét kecskollónak: – Halljátok-e, én most elmegyek a rétre, de vigyázzatok, nehogy beeresszétek a farkast, ha ide vetődik, mert bizony mondom, szőröstől, bőröstől felfal.
Gonosz egy állat az, mondotta tovább a vén kecske. Gonosz egy állat az, mondotta tovább a vén kecske.
Hogy megcsaljon, más bőrt húz magára, de ti ne higyjetek neki: megismeritek durva hangjáról s fekete lábáról, csak vigyázzatok jól. Hogy megcsaljon, más bőrt húz magára, de ti ne higyjetek neki: megismeritek durva hangjáról s fekete lábáról, csak vigyázzatok jól.
Mondták a kecskollók: – Egyet se aggódjék, lelkem jó anyám. Mondták a kecskollók: – Egyet se aggódjék, lelkem jó anyám.
Ide ugyan be nem teszi a lábát farkas-barkas koma. Ide ugyan be nem teszi a lábát farkas-barkas koma.
Elment a vén kecske, de még a faluból sem ért ki, jött a farkas-barkas, kopogtatott az ól ajtaján: – Nyissátok ki, édes fiaim, hazajöttem s hoztam nektek zöld füvecskét, leveles ágacskát. Elment a vén kecske, de még a faluból sem ért ki, jött a farkas-barkas, kopogtatott az ól ajtaján: – Nyissátok ki, édes fiaim, hazajöttem s hoztam nektek zöld füvecskét, leveles ágacskát.
De a kecskollók megismerték a farkast durva, rekedtes hangjáról s kiszóltak: – Bizony nem nyitjuk ki az ajtót, mert te nem vagy a mi édes anyánk. De a kecskollók megismerték a farkast durva, rekedtes hangjáról s kiszóltak: – Bizony nem nyitjuk ki az ajtót, mert te nem vagy a mi édes anyánk.
A mi anyánknak kedves hangja van, a tied pedig olyan durva, rekedtes. A mi anyánknak kedves hangja van, a tied pedig olyan durva, rekedtes.
Farkas vagy te, nem kecske! Farkas vagy te, nem kecske!
– Lám, lám, morgolódott magában farkas-barkas, de okosak a kis kecskollók. – Lám, lám, morgolódott magában farkas-barkas, de okosak a kis kecskollók.
De csak várjatok, majd túljárok én a ti eszeteken. De csak várjatok, majd túljárok én a ti eszeteken.
Elment a boltba, vett egy nagy darab krétát, azt megette s egyszeribe megfinomodott a hangja. Elment a boltba, vett egy nagy darab krétát, azt megette s egyszeribe megfinomodott a hangja.
Azzal visszament az ólhoz, ismét kopogtatott az ajtón: – Nyissátok ki, lelkem fiaim, hoztam nektek zöld füvecskét, leveles ágacskát. Azzal visszament az ólhoz, ismét kopogtatott az ajtón: – Nyissátok ki, lelkem fiaim, hoztam nektek zöld füvecskét, leveles ágacskát.
Hanem a farkas az ól ablakára találta tenni a talpát s a kecskollók kiszóltak: – Bizony nem nyitjuk ki az ajtót, mert a mi anyánknak nincs fekete lába, mint neked. Hanem a farkas az ól ablakára találta tenni a talpát s a kecskollók kiszóltak: – Bizony nem nyitjuk ki az ajtót, mert a mi anyánknak nincs fekete lába, mint neked.
Farkas vagy te, nem kecske! Farkas vagy te, nem kecske!
– Ej, ilyen-olyan adta, – morgolódott a farkas – megálljatok csak! – Ej, ilyen-olyan adta, – morgolódott a farkas – megálljatok csak!
Hiszen mindjárt nem lesz fekete a lábam. Hiszen mindjárt nem lesz fekete a lábam.
Elszaladt a pékhez s annak elpanaszolta, hogy a lábát megütötte, mindanégyet, kösse be tésztával. Elszaladt a pékhez s annak elpanaszolta, hogy a lábát megütötte, mindanégyet, kösse be tésztával.
A pék megsajnálta farkas-barkast, bekötötte mind a négy lábát tésztával, aztán farkas-barkas szaladt a molnárhoz s attól lisztet kért. A pék megsajnálta farkas-barkast, bekötötte mind a négy lábát tésztával, aztán farkas-barkas szaladt a molnárhoz s attól lisztet kért.
– Dehogy adok, mondotta a molnár, valami rosszban sántikálsz, farkas-barkas koma. – Dehogy adok, mondotta a molnár, valami rosszban sántikálsz, farkas-barkas koma.
– Bizony ha nem adsz, mindjárt felfallak, fenyegetődzött farkas koma. – Bizony ha nem adsz, mindjárt felfallak, fenyegetődzött farkas koma.
A molnár megijedt farkas-barkas komától s behintette a lábát liszttel. A molnár megijedt farkas-barkas komától s behintette a lábát liszttel.
Most már harmadszor ment az ól ajtajára, kopogtatott s beszólt édes-kedves, anyás hangon: – Nyissátok ki, lelkem fiaim, hazajött a ti édes anyácskátok, hozott nektek zöld füvecskét, leveleságacskát. Most már harmadszor ment az ól ajtajára, kopogtatott s beszólt édes-kedves, anyás hangon: – Nyissátok ki, lelkem fiaim, hazajött a ti édes anyácskátok, hozott nektek zöld füvecskét, leveleságacskát.
– Mutasd a lábadat – szóltak a kecskollók – hadd lám, te vagy-e a mi édesanyánk. – Mutasd a lábadat – szóltak a kecskollók – hadd lám, te vagy-e a mi édesanyánk.
A farkas feltette lábát az ablak fájára s a bolond kecskollók a fehér láb láttára kinyitották az ajtót. A farkas feltette lábát az ablak fájára s a bolond kecskollók a fehér láb láttára kinyitották az ajtót.
Szentül hitték, hogy az édesanyjuk az, senki más. Szentül hitték, hogy az édesanyjuk az, senki más.
Az ám, a farkas volt az! Az ám, a farkas volt az!
Hej, édes jó Istenem, de szörnyen megijedtek. Hej, édes jó Istenem, de szörnyen megijedtek.
Ha lehet, a föld alá bujnak, de nem bujhattak a föld alá, bujtak hát, a hová lehetett: asztal alá, ágy alá, kemence mögé, ruhás almáriomba, tálasba, pohárszékbe, a hetedik a tulipános ládába. Ha lehet, a föld alá bujnak, de nem bujhattak a föld alá, bujtak hát, a hová lehetett: asztal alá, ágy alá, kemence mögé, ruhás almáriomba, tálasba, pohárszékbe, a hetedik a tulipános ládába.
De hiszen bujhattak, a gonosz farkas sorba elé tessékelte őket s egymásután felfalta. De hiszen bujhattak, a gonosz farkas sorba elé tessékelte őket s egymásután felfalta.
Csak éppen a legkisebbet, a hetediket nem találta meg. Csak éppen a legkisebbet, a hetediket nem találta meg.
Na, elég volt neki hat is. Na, elég volt neki hat is.
Ugy jól lakott, hogy alig birt elcammogni. Ugy jól lakott, hogy alig birt elcammogni.
Ahogy kiért a rétre, lefeküdt egy fa alá s ott elaludt. Ahogy kiért a rétre, lefeküdt egy fa alá s ott elaludt.
Nem sokkal ezután hazajön a vén kecske, de majd elájult szörnyű ijedtében. Nem sokkal ezután hazajön a vén kecske, de majd elájult szörnyű ijedtében.
Az ajtó tárva-nyitva, bent a szobában minden felforgatva, keresi, szólítja a fiait, egy hang sem felel rá, sír, rí, keservesen jajgat, óbégat s nagy későre megszólal a legkisebb kecske: Itt vagyok, éd’s anyám. Az ajtó tárva-nyitva, bent a szobában minden felforgatva, keresi, szólítja a fiait, egy hang sem felel rá, sír, rí, keservesen jajgat, óbégat s nagy későre megszólal a legkisebb kecske: Itt vagyok, éd’s anyám.
– Hol, lelkem gyermekem? – Hol, lelkem gyermekem?
– A tulipántos ládában. – A tulipántos ládában.
Nosza, felnyitja a láda fedelét, kikapja onnét a kis kecskollót, öleli, csókolja s kérdi: hol a többi. Nosza, felnyitja a láda fedelét, kikapja onnét a kis kecskollót, öleli, csókolja s kérdi: hol a többi.
Mondja a kis kecskolló, hogy mi történt. Mondja a kis kecskolló, hogy mi történt.
Hogy itt járt a farkas-barkas s hamm! Hogy itt járt a farkas-barkas s hamm!
bekapta mind a hat testvérét. bekapta mind a hat testvérét.
De bezzeg nem volt otthon maradása a vén kecskének. De bezzeg nem volt otthon maradása a vén kecskének.
Mondta a kicsi fiának: – Jere, fiam, jere. Mondta a kicsi fiának: – Jere, fiam, jere.
Egy életem, egy halálom, addig meg nem nyugszom, míg azt a gyilkost meg nem találom! Egy életem, egy halálom, addig meg nem nyugszom, míg azt a gyilkost meg nem találom!
Szaladtak a rétre, de hogy szaladtak! Szaladtak a rétre, de hogy szaladtak!
Mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Mint a sebes szél, még annál is sebesebben.
Hát éppen arra a fára bukkantak, amelyiknek a tövében aludott a farkas. Hát éppen arra a fára bukkantak, amelyiknek a tövében aludott a farkas.
Kidüllesztette a hasát s úgy horkolt, fujt, hogy zúgtak belé a falevelek, hajladoztak, bólintgattak a fa ágai. Kidüllesztette a hasát s úgy horkolt, fujt, hogy zúgtak belé a falevelek, hajladoztak, bólintgattak a fa ágai.
Megáll a vén kecske, nézi, nézi, vizsgálja erről is arról is a farkast s hát látja, hogy valami mozog a felpüffedt hasában. Megáll a vén kecske, nézi, nézi, vizsgálja erről is arról is a farkast s hát látja, hogy valami mozog a felpüffedt hasában.
– Ó Istenem, édes jó Istenem! – Ó Istenem, édes jó Istenem!
fohászkodott fel a vén kecske, úgy tetszik nekem, hogy még élnek az én édes fiaim! fohászkodott fel a vén kecske, úgy tetszik nekem, hogy még élnek az én édes fiaim!
Uccu, nem sokáig gondolkozott, haza szaladt, s ollót, tűt s cérnát hozott magával. Uccu, nem sokáig gondolkozott, haza szaladt, s ollót, tűt s cérnát hozott magával.
Szép csendesen a farkas mellé guggolt, az ollóval kihasította a belét s hát abban a pillanatban egy kecskolló kidugta a fejét. Szép csendesen a farkas mellé guggolt, az ollóval kihasította a belét s hát abban a pillanatban egy kecskolló kidugta a fejét.
Hasítja tovább, s im, egymásután mind a hat kecske kiugrik: kutyabaja sem volt egyiknek sem, mert a falánk farkas-barkas csak úgy lenyelte őket. Hasítja tovább, s im, egymásután mind a hat kecske kiugrik: kutyabaja sem volt egyiknek sem, mert a falánk farkas-barkas csak úgy lenyelte őket.
Na, volt öröm, de milyen öröm! Na, volt öröm, de milyen öröm!
A kecskollók ugráltak-bugráltak, nem találták helyöket széles jókedvükben. A kecskollók ugráltak-bugráltak, nem találták helyöket széles jókedvükben.
Mikor aztán jól kitáncolták magukat, mondta a vén kecske: – Elég volt a táncból, most szaladjatok a patakra, hozzatok köveket, töltsük meg a gyomrát farkas-barkasnak, míg alszik. Mikor aztán jól kitáncolták magukat, mondta a vén kecske: – Elég volt a táncból, most szaladjatok a patakra, hozzatok köveket, töltsük meg a gyomrát farkas-barkasnak, míg alszik.
Szaladtak a kecskollók, hoztak egy csomó követ, azt bedugták farkas-barkas hasába, a vén kecske meg szépen bevarrta a nyilást, de olyan ügyesen, hogy meg sem mozdult farkas-barkas. Szaladtak a kecskollók, hoztak egy csomó követ, azt bedugták farkas-barkas hasába, a vén kecske meg szépen bevarrta a nyilást, de olyan ügyesen, hogy meg sem mozdult farkas-barkas.
Aztán, usdi neki, vesd el magad, szaladtak haza! Aztán, usdi neki, vesd el magad, szaladtak haza!
Hát a farkassal mi lett? Hát a farkassal mi lett?
A farkassal bizony az lett, hogy mikor felébredt, erősen megszomjazott s elindult a patakra, hogy igyék egyet. A farkassal bizony az lett, hogy mikor felébredt, erősen megszomjazott s elindult a patakra, hogy igyék egyet.
Az ám, de a mint elindult, a kövek egymáshoz ütődtek, zörögtek-börögtek, gurultak erre-arra a hasában. Az ám, de a mint elindult, a kövek egymáshoz ütődtek, zörögtek-börögtek, gurultak erre-arra a hasában.
Megáll farkas-barkas, néz jobbra, balra, ámul, bámul, nem tudta elgondolni, hogy mi zörög-börög a hasában. Megáll farkas-barkas, néz jobbra, balra, ámul, bámul, nem tudta elgondolni, hogy mi zörög-börög a hasában.
Mondta magában, amint a patak felé vánszorgott: Tyhű, valami de zörög, Ide-oda höngörög! Mondta magában, amint a patak felé vánszorgott: Tyhű, valami de zörög, Ide-oda höngörög!
Hat kecskollót bekaptam, S kő zörög a hasamban! Hat kecskollót bekaptam, S kő zörög a hasamban!
No ez csoda! No ez csoda!
Az bizony! Az bizony!
Alig tudott a patak partjára vánszorogni, neki hasalt a víznek, de ahogy neki hasalt, a kövek egyet nagyot zördültek s belehuzták farkas-barkast a patakba. Alig tudott a patak partjára vánszorogni, neki hasalt a víznek, de ahogy neki hasalt, a kövek egyet nagyot zördültek s belehuzták farkas-barkast a patakba.
Azalatt pedig a kecskollók otthon táncoltak, ujjogtattak, majd ki rugták az ól ódalát. Azalatt pedig a kecskollók otthon táncoltak, ujjogtattak, majd ki rugták az ól ódalát.
Még ma is táncolnak, ha meg nem unták. Még ma is táncolnak, ha meg nem unták.


Change: Change: