Multilingual Folk Tale Database


Information

Author: Benedek Elek - 1894

Original version in Hungarian

Country of origin: Hungary

Translations

There are no translations available for this story

Add a translation

Péterke

Benedek Elek

Egyszer volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Azt sem tudta, szegény árva feje, hogy kit hívjon keresztapának az újszülött fiúhoz, mert még a pap is, a kántor is komaságban volt vele.

Hej - szegény világ, vetett ágy! - elindult a szegény ember nagy búcsálódások közt keresztapát keresni. Estére kelve egy nagy rengetegbe ért, s ebben úgy eltévelyedett, hogy semmiképpen sem tudott kitalálni onnét. Kóborolt erre is, arra is, s egyszer csak szembetalálkozik egy puja emberkével, akinek kétsinges volt a szakálla, s úgy vonszolódott a földön utána. Megijed a szegény ember, õ még ilyen csuda lelkes állatot egész világi életében nem látott.

Megszólítja a puja emberke:

- Hol jár itt kend, földi? Mi jóban fárad?

Még jobban megijed a szegény ember.

"No, ez bizonyosan az ördög - gondolja magában -, s még levisz engem, Isten tudja, hová!"

Azt feleli neki:

- Én bizony, édes kicsi puja emberkém, életem-halálom a kezedben van, elindultam keresztapát keresni, mert annyi gyermekem van, mint a rosta lika, még eggyel több, s már a pap is komám, a kántor is komám, senki lélek el nem vállalja a komaságot.

Azt mondja a puja emberke:

- Ezért ugyan ne epekedjék kied, leszek én annak a gyermeknek keresztapja! Csak azt az egyet kötöm ki, hogy hétesztendõs, hét hónapos, héthetüs, hétnapos korában adja nekem a fiút, én jó gondját viselem.

A szegény ember belé is egyezik. Gondolja, eleget megáldotta õt az Isten gyermekkel, meg sem látszik, ha egyet másnak ad. Azzal megfordulnak, elmennek a szegény ember házához, s a gyermeket megkeresztelik Péternek. A keresztapja mindjárt olyan gyermekruhát vett neki, hogy még a király gyermekének sem volt különb.

No, telik-múlik az idõ. Egyszer csak azon veszik észre magukat Péterke szülei, hogy mindjárt kitelik az idõ, mikor a gyermeküket oda kell adni a puja emberkének. Aj! sok keserves könnyeket hullatott a szegény ember, de még többet a felesége, sokat, de sokat évelõdtek, búcsálódtak, hogy miért is kell nekik megválni ettõl a szívükrõl szakadt édes gyermeküktõl, amilyen szép fekete hajú, fekete szemû s amilyen ügyibevaló, okos gyermek egy sem volt több.

De csak hiábavaló volt minden búcsálódás, hiába hullatták a sok keserves könnyeket, Péterkébõl hétesztendõs, hét hónapos, héthetüs s hétnapos lett, s el kellett vinni a keresztapjához.

Azt mondja a szegény ember a feleségének:

- No, feleség, süss nekem hamuban sült pogácsát, az idõ reá telt, amit ezelõtt hét esztendõvel ígértem, meg nem másíthatom!

Sírt a szegény asszony, keservesen sírt, de csak megsüté a pogácsát, útra készítette az urát, s ez elvivé Péterkét.

Mennek, mendegélnek, s jó estére elérnek a rengetegbe. Mikor jól behaladtak volna, megnyílik elõttük a föld, s kipattan belõle a puja emberke. Még szavát sem engedé a szegény embernek, már elkapta tõle Péterkét, s azon a nyíláson, ahol kipattant, eltûnt vele. A szegény ember pedig nagy szomorán hazaindult.

Tizennégy álló napig vitte a puja emberke lefelé a keresztfiát, a tizennegyedik nap egy olyan rétre értek, hol aranyfû termett, gyémántvirág nyílott, s aranyparipák legelésztek. De hogy szómat össze ne keverjem, mire ideértek, Péterkébõl nagy, derék legény lett. Három napig mentek ezen a helyen, mindenütt aranyréteken, aranyerdõkön át, arany halasvizek mellett. A harmadik nap egy gyémántlábon forgó várhoz értek. Itt a puja emberke a várkapura sújtott egy aranyvesszõvel, a kapu egyszeriben kinyílott, õ maga pedig csak átalbucskázott a fején, s hát olyan gyönyörûséges szép kisasszony lett belõle, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Péternek csak megfogyott a szava, nagy csudálkozásában nem tudott szólni.

Azt mondá ekkor a szép kisasszony:

- Hallod-e, te szép legény! Engem egy ördöngös vén banya megátkozott volt, hogy mindaddig puja ember legyek, míg egy hétesztendõs, hét hónapos, héthetüs, hétnapos võlegényt nem találok. Most téged megtaláltalak, s ha elfogadsz, nézd - látod-e ezt a szép országot? - mind a tied lesz!

De bezzeg hogy egy szava sem volt az ellen Péterkének. Egyszeriben béfogattak egy gyémánthintóba hat gyémántszõrû paripát, egy percre felhajtottak Péter apjáékhoz, lehozták apját, anyját, minden testvérét a boldogság országába, ott nagy vendégséget csaptak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.