Multilingual Folk Tale Database


Information

Author: Benedek Elek - 1894

Original version in Hungarian

Country of origin: Hungary

Translations

There are no translations available for this story

Add a translation

A bárány mája

Benedek Elek

Krisztus urunk a Földön jártában-keltében egyszer nagy pusztaságon utazott keresztül, gyalogszerrel. Amint ment, mendegélt, látja, hogy az út szélén egy nagy kamasz legény heverész. Kérdi Krisztus:

- Hát te mit csinálsz, fiam?

Felelte a legény:

- Süttetem a hasamat a nappal.

- Hát nem jobb volna, ha valahová beszegõdnél szolgának? - kérdezte Krisztus.

- Hisz én beszegõdnék - mondotta a legény -, de senki sem fogad fel.

- No - mondotta Krisztus -, én felfogadlak, s ha becsületesen szolgálsz, jó bért fizetek.

A legény nagy nyújtózkodva fölkelt a földrõl, s cammogott Krisztus urunk után. Útközben Krisztus urunk megéhezett, betért egy juhásztanyára, ott három ezüstpénzen egy bárányt vett, azzal továbbmentek, s egy fának az árnyékában letelepedtek.

Mondja Krisztus:

- No, fiam, eredj be a faluba, s kérj valamelyik háznál egy kicsi sót s paprikát, addig én elkészítem a bárányhúst.

- Nem megyek én - mondotta a legény -, nem vagyok én kéregetõ koldus.

- Hát jól van - mondotta Jézus -, én bemegyek a faluba, te addig nyúzd meg a bárányt, s csinálj jó tüzet.

Bement Krisztus a faluba, s azalatt a legény megnyúzta a bárányt, nagy tüzet rakott, a húst megsütötte, s mire Krisztus visszatért, a bárány máját megette.

- Hát a mája hol van? - kérdezte Krisztus, amint a bárányhúsra tekintett.

- Miféle mája? - kérdezte a legény csodálkozva. - Nincs a báránynak mája!

- Már hogyne volna - mondotta Jézus. - Minden állatnak van mája, éppen, mint az embernek.

- Már én csak jobban tudom! - erõsködött a legény. - Apám, nagyapám s minden nemzetségem juhász volt, én is az voltam, míg a gazdám el nem kergetett, hát csak tudom, hogy a báránynak nincs mája.

Amíg így vikotálódtak, odajött két ember, akik a gúnyájukról mészárosoknak látszottak. Megszólítja Krisztus:

- Atyafiak, kendtek, úgy látszik, mészárosok, tegyenek igazságot köztünk. Van-e a báránynak mája?

- Hát hogyne volna - mondották a mészárosok -, van bizony, mint minden teremtett állatnak a világon.

De hiába erõsítették a mészárosok, a legény váltig kitartott amellett, hogy lehet mindenféle állatnak mája, de a báránynak nincs.

Hát jól van, látta Krisztus urunk, hogy hiába beszél ennek a legénynek, akárcsak a földnek beszéljen, megették a bárány húsát, s azzal továbbmentek. Mennek, mendegélnek, s egyszer beérnek egy faluba. Hallják, hogy a földesúrnak egyetlenegy leánya halálán van, híttak mindenfelõl csudadoktorokat, de egy sem tudta meggyógyítani. Krisztus urunk egyszeriben ment a földesúrhoz, s ajánlotta magát, hogy õ meggyógyítja a leányt. Azt mondta, hogy hirtelenében építsenek egy kis házat téglából, abba a házba egy kemencét, de ne legyen a házon se ablak, se ajtó. Fûtsenek be a kemencébe jól.

Fölépítik a házacskát nagy hirtelenséggel. Krisztus a beteg leányt fölveszi az ágyból, viszi a házacskába, s isten csudája, se ajtó, se ablak nem volt a házacskán, õelõtte megnyílt, bement, s utána a legény is. Akkor egy kardot adott a legény kezébe, s mondta neki:

- Vágd le ennek a leánynak a nyakát!

- Én-e? - mondotta a legény. - Semmiféle nemzetségem nem volt gyilkos, én sem leszek az.

- Hát jól van, levágom én - mondotta Jézus Krisztus.

Levágta a leány nyakát, a testét bedobta a tüzes kemencébe, s hamuvá égette. Akkor a leánynak a szíve tájékáról elvett egy marék hamut, s mondá:

- Kelj fel és járj!

És ím, abban a pillanatban a hamu megelevenedett, a beteg leány fölkelt és járt, s hétszerte szebb volt, mint annak elõtte.

A földesúr nagy örömében temérdek aranyat s ezüstöt adott Jézus Krisztusnak, s mikor a legény ezt látta, azt mondta:

- No, uram, én többet nem szolgállak, add ki a béremet.

Gondolta magában, most már õ is tudja ezt a mesterséget, majd sok pénzt szerez azzal.

- Jól van - mondta Krisztus urunk -, kiadom a béredet, mehetsz isten hírével, hanem elébb mondd meg nekem, hogy hová lett a bárány mája!

- Én nem tudom, én nem láttam - erõsítette a legény -, s most is csak azt mondom, hogy a báránynak nincs mája.

Krisztus urunk azért mégis kifizette a legénynek a bérét. Elváltak egymástól, az egyik ment keletnek, a másik nyugatnak.

Ment a legény hetedhét ország ellen, s hát amint egy faluba ér, hallja, hogy egy nagy úrnak a leánya halálos beteg.

"No, ez jó" - gondolta magában a legény, õ már tudja, hogyan kell meggyógyítani a halálos betegeket. Ment tüstént ahhoz a nagy úrhoz, s jelentette, hogy csudadoktor, s jó pénzért meggyógyítja a leányt. Megegyeznek mindjárt háromszáz aranyforintban. Építtetett õ is egy kis házacskát, a házacskába kemencét, a házon nem volt sem ajtó, sem ablak, de bezzeg õ elõre bement a leánnyal, mert félt, hogy elõtte nem nyílik meg, mint Jézus Krisztus elõtt. Amint a házacska felépült, s ketten maradtak, a legény levágta a leánynak a nyakát, bedobta a tüzes kemencébe, mikor aztán porrá s hamuvá égett, találomra kimarkolt a hamuból, s mondta:

- Kelj fel és járj!

De bizony annak mondhatta, nem kelt fel. Kimarkolt még egy marékkal, mondta annak is:

- Kelj fel és járj!

Mondhatta bizony, nem kelt fel. Próbálta tízszer, hússzor, százszor is, mindhiába. Azalatt telt az idõ, elmúlt egy óra, el kettõ, három, nyugtalankodni kezdett a leány apja, anyja, az atyafiság, betörik a házacskának az oldalát, s hát hûlt helye a leánynak. Nosza, fogták a legényt, vitték törvény elé, s ott mindjárt akasztófára ítélték.

Még az éjjel felállítják az akasztófát, korán reggel viszik a legényt, akasztófa alá állítják, tenger nép csõdült össze, lesték, várták, hogy mi lesz. Amikor éppen a hurkot a nyakába akarnák vetni, meglátja a legény a tenger nép között Jézus Krisztust. Nagyot kiált:

- Gyere, uram, gyere, segíts, mert különben felakasztanak!

Odamegy Jézus Krisztus, elmondják neki, hogy mi történt, miért akarják felakasztani azt a legényt.

- Hagyjátok - mondotta Jézus -, ne akasszátok fel, majd én azt a leányt feltámasztom.

Hát csakugyan a legényt nem is bántják, csõdült a nép Jézus Krisztus után, ment vele a legény is, de Jézus Krisztus útközben is kérdezte a legénytõl:

- Te legény, megszabadítottalak a haláltól, most már csakugyan mondd meg, hová lett a bárány mája!

- Isten, Jézus Krisztus úgy segéljen, nincs a báránynak mája.

Hát jól van, Krisztus tovább nem faggatta, mentek a kemencéhez, ott a leány szíve tájékáról fölmerített egy marék hamut, s mondta:

- Kelj fel és járj!

A hamu abban a pillanatban megelevenedett, fölkelt a leány, járt, és hétszerte szebb volt, mint annak elõtte.

Bezzeg a leány apja lefizette mindjárt a háromszáz aranyforintot Jézus Krisztusnak. Elveszi a pénzt Krisztus urunk, leönti az asztalra, elkezdi számlálni, s három részre osztja a háromszáz forintot.

Kérdi a legény:

- Mit csinálsz, uram, minek számolod a pénzt háromfelé, hiszen ketten vagyunk.

Mondá Jézus:

- Az elsõ csomó az enyém, mert én gyógyítottam meg a leányt. A második a tiéd, mert te vállaltad fel a gyógyítást.

- Hát a harmadik?

- A harmadik azé lesz, aki a bárány máját megette.

- De bizony, Isten, Jézus úgy segéljen, én ettem meg a bárány máját!

- No bizony, ha te etted meg, el is visznek az ördögök - mondá Jézus, s abban a pillanatban, ahogy ezt Jézus mondotta, honnét, honnét nem, ott termett egy csomó ördög, nyakon csípték a legényt, s úgy elnyargaltak vele a pokolba, hogy többet emberi szem nem látta.