Multilingual Folk Tale Database


Information

Author: Pesti Gábor - 1536

Original version in Hungarian

Source: Esopus fabulái (nr. 181)

Country of origin: Hungary

Translations

There are no translations available for this story

Add a translation

Az darazsokról, foglyokról és szántó emberről.

Pesti Gábor

Egyszer az darazsok és az foglyok meg szomjúhozának. Menének egy szántó emberhez, annak kezdének könyörgeni, hogy inniok adna, és meg látná, hogy ismeg lennének annyi barátsággal neki. Mert az foglyok azt fogadják vala, hogy ők azt tennék, hogy az paraszt ember szőlője béven teremne, és teljes fő szőlőket hozna. Az darazsok kegyig, hogy kernyil donganák az ő szőlőjét, és nem hadnák el lopni az orvoknak. Mondá nekik az szántó ember: Két ökreim vannak, kik soha semmit nem fogadnak, sem ígérnek, de azért mindenkoron azt teszik, mit én akarok. Azért inkább azoknak akarom a vizet adni, hogy nem mint nektek.

Értelme.

Hazudozóknak szavát soha nem kell hinni,
És ha hozzád mennek kenyered meg enni,
Az élést előttök félfelé kell tenni.